A repülés nem könnyű az űr határán. Azonban egy új kísérlet szerint a napfénnyel "táplálkozó" apró „mikrorepülők” magasan szárnyalhatnak a Föld légkörében.
A Föld felszínétől körülbelül 50 és 80 kilométer közötti magasságában, az úgynevezett mezoszférában a légkör olyan ritka, hogy a repülőgépek és a léggömbök nem képesek a magasban maradni. De Mohsen Azadi gépészmérnök és munkatársai a Pennsylvaniai Egyetemen ígéretesnek látnak egy olyan technikát, amely fényt használ a tárgyak lebegtetésére. A kutatók átlátszó, 6 milliméter átmérőjű Mylar* lemezeket vágtak, és az alsó oldalaát szén nanocsövekkel borították be. Fény hatására az apró repülőgépek lebegtek mezoszféra nyomását szimuláló vákuumkamrában - közölték a kutatók február 12-én a Science Advances-ban.
*A Mylar egy speciális típusú feszített poliészter film márkaneve . A Melinex és a Hostaphan két másik jól ismert márkanév ennek a műanyagnak, amely általánosabban BoPET vagy biaxiálisan orientált polietilén-tereftalát néven ismert.
A szén nanocsövek kulcsfontosságúak a mikrorepülők számára a felszállásban. A nanocsövek elnyelik a fényt, ezzel melegítve a repülőt. A levegőmolekulák energiát nyernek, amikor ütköznek a felmelegedett repülővel, és nagyobb sebességgel pattannak le róla. A molekulák további energiára tesznek szert, ahogy a szén nanocsöveket eltalálják a jármű alján. Ez az anyag repedéseinek köszönhető: a légmolekulák többször ütköznek a nanocsövekben, még melegebbé válnak és több energiát nyernek, mint amelyek a jármű felső részével ütköznek. Ez az extra energia gyorsabb molekulákat jelent. Ennek eredményeként a levegőmolekulák gyorsabban lepattannak a mikrorepülő aljától, mint a tetejéről, ezzel felhajtóerőt generálva.
A mikrorepülők napfénnyel vagy lézerrel működhetnek, és a jövőben akár kis műszereket is hordozhatnak a viszonylag felderítetlen mezoszféra körülményeinek felderítésére.