Manapság a szervezetek egyre kifinomultabb kibertámadásokkal szembesülnek. Közülük az egyik legnagyobb fenyegetést a nulladik napi (zero-day) támadások jelentik, amelyek minden iparágban komoly kihívást jelentenek. Az utóbbi időben jelentős változás történt a nulladik napi és az ismert (n-day) sérülékenységeket kihasználó támadások arányában. Míg korábban ez az arány 62:38 volt (a nulladik napi támadások javára), mára 70:30-ra módosult.
A nulladik napi támadások különösen veszélyesek, mert korábban ismeretlen sérülékenységeket céloznak meg, így a biztonsági csapatoknak gyakorlatilag nincs idejük felkészülni, mielőtt a támadás megkezdődik. Ezzel szemben az ismert sérülékenységek már nyilvánosságra kerültek, és bár a támadók ezeket is kihasználhatják, a szervezeteknek van némi idejük a szükséges biztonsági javítások telepítésére.
A nagy technológiai vállalatok, például a Microsoft, gyakran válnak célponttá. Erre példa a cég 2025 januárjában kiadott biztonsági frissítése, amely 159 sérülékenységet javított, köztük nyolc nulladik napi hibát – ezek közül hármat már aktívan kihasználtak a támadók. Hasonlóan súlyos incidensek érték nemrég az Apple-t és az Ivanti-t is, ami ismét rávilágított arra, hogy ezek a támadások milyen pusztító hatásúak lehetnek, különösen akkor, ha akár csak enyhén elavult rendszereket és infrastruktúrát érnek el.
A kifinomult támadási módszerek és az öregedő IT-infrastruktúra találkozása tökéletes lehetőséget teremt a kiberbűnözők számára. Ahogy egyre mélyebben haladunk 2025-ben, a szervezeteknek szembe kell nézniük azzal a kellemetlen valósággal, hogy elavult rendszereik jelenthetik a legnagyobb biztonsági kockázatot. A kibertámadások példátlan sebességgel fejlődnek, miközben a modern biztonsági követelmények és az elavult infrastruktúra közötti szakadék folyamatosan szélesedik, veszélyeztetve számos vállalkozás biztonságát.
A nulladik napi fenyegetés megértése
A nulladik napi sérülékenységek gyakran hónapokig észrevétlenek maradnak a szoftverekben vagy rendszerekben, így a rosszindulatú szereplők számára bőséges lehetőséget biztosítanak a kihasználásukra. Bár lehetnek kivételek, egy átlagos sérülékenység javítására két-hat hónap is szükséges, ami hosszú időt biztosít a támadóknak az aktív kihasználásra. Ez az időkeret még inkább kitolódhat az elavult rendszerek esetében, amelyeknél a biztonsági frissítések gyakran késnek, nem kompatibilisek, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre.
Ezek a támadások nem csupán technikai kihívásokat jelentenek. Ha sikeresek, a nulladik napi támadások súlyos következményekkel járhatnak, például adatlopásokhoz, pénzügyi veszteségekhez és komoly reputációs károkhoz vezethetnek. Azok a szervezetek, amelyek 2024-ben adatlopást szenvedtek el, átlagosan 4,88 millió dolláros kárt könyvelhettek el – ami 10%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az egészségügyi szektor különösen kitett az ilyen támadásoknak, és továbbra is a legköltségesebb iparág az adatszivárgások szempontjából – egy cím, amelyet sajnálatos módon 2011 óta tart. Az elavult infrastruktúrák sebezhetősége révén kritikus betegadatok és rendszerek kerülhetnek veszélybe.
Sok szervezet számára nem csupán a fenyegetések észlelése, hanem a gyors és hatékony reagálás is komoly kihívást jelent. Az olyan iparágakban, mint az egészségügy, az elavult rendszerek gyakran nem kompatibilisek a modern biztonsági eszközökkel, ami komoly hiányosságokat teremt a fenyegetések észlelésében és kezelésében. Ez a technológiai adósság egyre nagyobb problémává válik, miközben a gyors válaszreakciók jelenthetik a különbséget egy megelőzött támadás és egy katasztrofális incidens között.
A régi rendszerek válsága
A régi, elavult rendszerek jelenléte a modern IT-környezetekben komoly kihívást jelent a kiberbiztonsági szakemberek számára. Sok szervezet továbbra is régi hardverekre és szoftverekre támaszkodik, gyakran költségvetési korlátok, üzleti folyamatoktól való függőség vagy az átállás bonyolultsága miatt. Például, annak ellenére, hogy a felhőinfrastruktúra fejlődik és egyre elterjedtebb, a mainframe rendszerek – amelyeket gyakran az elavult infrastruktúra részének tekintenek – továbbra is létfontosságú szerepet játszanak számos vállalat működésében. A Fortune 500 vállalatainak 70%-a még mindig használ mainframe rendszereket, és a világ 50 legnagyobb bankja közül 43, valamint a 10 legnagyobb fizetési szolgáltató közül 8 továbbra is ezekre építi működését.
Ez gyakran egy „javítási rést” (patch gap) eredményez, amely az újonnan felfedezett sérülékenységek és azok tényleges befoltozása között eltelt időt jelenti. Ez a probléma különösen súlyos lehet a régi rendszerek esetében, mivel a szervezetek gyakran nem tudják alkalmazni a biztonsági frissítéseket kompatibilitási problémák vagy az üzletmenet megszakadásától való félelem miatt. Ennek eredményeként a támadási felület folyamatosan bővül, amit a kiberbűnözők egyre ügyesebben használnak ki.
A megoldás: Modernizáció és biztonsági integráció
A szervezeteknek stratégiai módon kell modernizálniuk infrastruktúrájukat, hogy a biztonságot előtérbe helyezzék, miközben az üzletmenet folytonosságát is biztosítják. Ehhez átfogó értékelésre van szükség, amely feltárja az IT-környezet gyenge pontjait és a biztonsági kockázatokat. A modern infrastruktúrák beépített biztonsági funkciókkal és fejlett fenyegetésészlelő eszközökkel rendelkeznek, lehetővé téve a szervezetek számára a hatékonyabb védelmet.
Az elavult rendszerekkel kapcsolatos kockázatok csökkentésének egyik kulcsfontosságú módszere a hálózati szegmentáció, amely szigorú hozzáférési szabályokat állít fel az egyes hálózati részek között, így megakadályozza a támadók oldalirányú mozgását.
Végül az AI és az automatizáció is központi szerepet játszik a kibervédelemben. Az AI-alapú biztonsági eszközök képesek előre jelezni a fenyegetéseket, miközben az automatizált rendszerek biztosítják a gyors válaszreakciókat.
A tét egyre nagyobb: a modernizáció elkerülése jelentős kockázatokkal jár, amelyeket egyetlen vállalat sem engedhet meg magának.