2020-ban a Dstl azt vizsgálta, hogy meg tudja e változtatni a katonai bevetéseket arculatát az emberek és az új generációs okos gépek együttműködése.
A brit Védelmi Minisztérium alá tartozó Defence Science and Technology Laboratory (Dstl) [Hadtudományi és Technológiai Laboratórium] kutatása egy évtizeden keresztül, évente megrendezett tesztelési rendszer része volt, mely a Army Warfighting Experiment (AWE) [Hadászati Kísérlet] név alatt futott. Roger Brereton, a Pailton Engineering katonai kormányzási rendszerek értékesítésért felelős vezetője elmagyarázza, hogy az ilyen projektek hogyan segítik a katonai járműipart túllendülni a jelenlegi technikai és etikai akadályokon.
A 2020-as AWE kifejezetten az agilis parancsnoki, irányítási és kommunikációs tér technológiáira összpontosított. A cél az volt, hogy segítsen a hadseregnek felismerni, hogyan tudná a legjobban növelni a harctéri környezettel kapcsolatos ismereteket, javítani a kommunikációt menet közben, hatékonyabbá tenni a csapatok bevetést és növelni a harcban való túlélést. Szélesebb körben azonban az ipar, a tudósok és a hadsereg összefog, hogy kifejlesszenek és visszajelzést szolgáltassanak a technológiáról olyan kulcsfontosságú területeken, mint a mesterséges intelligencia, a kibernetikus intelligencia, a távvezérelt légi technológia és az önvezető járművek.
Míg a kereskedelmi szektor autóipara világszerte kezdi magába olvasztani az önvezetés technológiáját, addig ez nem igazán mondható el a hadiiparról. A technológia, mely egy katonai járművet alkalmassá tenne a teljesen önálló vezetésre még nem létezik, habár a potenciális előnyeit már több tanulmány is kimutatta. Például a RAND tanulmányában három különböző önvezető járműtervet mutattak be:
- A teljesen önvezető alkalmazás koncepcióját
- A részlegesen ember nélküli alkalmazás koncepcióját - egy vezér kamion katonákkal, melyet a vezető nélküli konvoj követ
- A minimális emberi koncepció - egy katona a járművekben, hogy ellenőrizze a rendszereket
A minimális emberi koncepció a tanulmány szerint 28%-kal kevesebb katonát tenne ki a veszélyeknek, a mostani praktikákkal szemben. A részleges ember nélküli alkalmazás már 37%, még a teljesen önvezető konvoj 78%-kal kevesebb katonát tenne ki a kockázatoknak.
Az emberi biztonság szempontjából egyértelműek az előnyök, azonban az önvezető katonai járművek különféle technikai kihívásokat állítanak, melyeket meg kell oldani. Például a parancsnoki kapcsolat megfelelően legyen titkosítva, hogy az ellenséges erők ne tudják átvenni az irányítást a járművek felett. Ráadásul az önvezető járművek kísérleteit nagyrészt utakon, városi környezetben hajtották végre, mely nagyban eltér a változatos tájaktól, amiken kialakulhat a hadszíntér. Az ember még mindig kell, hogy felügyelje a vezetési környezetet és beavatkozzon, ha az önvezető rendszer nem képes megbirkózni a helyzettel.
Ugyanakkor a fegyverrendszerek bevezetése az önvezető és robotikai platformokba egy másik terület, amelyet alaposan meg kell fontolni. A pentagon jelenlegi álláspontja, hogy egy embernek mindenképp "a láncban kell maradnia", amíg a fegyver tüzel. A mesterséges intelligencia kétségtelenül nagy szerepet fog játszik abban, hogy pontosabb algoritmusokat hozzunk létre, amelyek lehetővé teszik az számítógépes eszköz számára, hogy tanuljon a környezetéből, és az arcfelismerés segítségével megkülönböztesse a civileket egy lehetséges ellenségektől. Ezektől függetlenül az etikai dilemmák továbbra is fennállnak.
Míg a katonai járművek tervezése tisztán láthatóan fejlődik, nem valószínű, hogy teljesen önvezető katonai járműveket fogunk látni a közeljövőben. Azonban a kísérletek bebizonyították, hogy az innovatív autonóm járműkoncepciók - például a nagyobb számítási teljesítmény és az érzékelő technológiák - lehetőséget biztosíthatnak olyan folyamatok automatizálására, mint a konvojműveletek, ezzel megváltoztatva a katonai missziók arculatát, melyek egyértelmű előnyökkel járhatnak a személyi biztonság szempontjából.