Mivel a csővezetékekben áramló folyadékok gyakran nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezek mérésére különböző mérési módszerekre van szükség.

A különféle mérési módszerek egyike a Coriolis-elv alapján történő áramlásmérés. A mérési módszer alapjául szolgáló jelenséget először Gaspard Gustave de Coriolis írta le 1835-ben.

A mérési elv fizikája tömören:

A Coriolis-erő a fizikában az inerciarendszerhez képest forgó (tehát egyben gyorsuló) vonatkoztatási rendszerben mozgó testre ható egyik tehetetlenségi erő. Az erő nagysága arányos a forgó rendszer szögsebességével, a forgó rendszerben mozgó test sebességével valamint a mozgó test sebességvektora és a forgástengely által bezárt szög szinuszával. Mint minden tehetetlenségi erő, a Coriolis-erő is arányos a test tömegével. Iránya a test sebességvektorára merőleges, munkát tehát nem végez.

  • A tömegáramlás mérése egy szimmetrikus csőrendszer középpontjában rezgetett és a gerjesztésre szimmetrikusan elhelyezkedő, parányi rezgésérzékelőiben a Coriolis-erő által okozott deformáció keltette fáziseltérés mérésén alapul.
  • Ez a mérési elv akár 0,05% mérési bizonytalanságot biztosít a mindenkori mért tömegáram értékére vonatkozóan.
  • A mérés során a meghajtó áramkör a rezonanciafrekvenciát megkeresve rezgeti a mérőcsövet.
  • Ha a rezgetett csőben folyadék vagy gáz áramlik, akkor a fellépő Coriolis-erő következtében a cső két vége rugalmasan deformálódik, amely deformáció két érzékelőtekercsen vett rezgések közötti fáziseltéréseként mérhető.
  • Nyugalomban lévő közeg esetén nincs fáziskülönbség a két jeladó jelei között, de áramlás esetén a tömegárammal arányos a mért fáziskülönbség.
  • A Coriolis-elven alapuló módszer érdekessége, hogy a tömegáram, a térfogatáram, a sűrűség, és akár a torzió egyidejű mérését is lehetővé teszi.
  • Coriolis-elven alapuló műszereket már 1985 óta piaci forgalomban is lehet kapni.

 Amennyiben az áramlásmérésről bővebben szeretnél tudni, keresd fel kapcsolódó cikkeinket.